1.Fejezet

Mivel én úgy szeretek olvasni, hogy közben zenét hallgatok, elhatároztam, hogy minden fejezethez teszek egy számot. Az első fejezethez jön a Bastille-tól a Pompeii, mivel ez Máté kedvenc száma.:) Hallgassátok szeretettel és jó olvasást!
http://www.youtube.com/watch?v=F90Cw4l-8NY

1.Fejezet

Az ebédlőben ülök, a fülesemből üvölt valami rock, amit nem is ismerek, vajon hogy került ez az mp4-emre? Miközben ezen az életbevágóan fontos dolgon tűnődöm, gondtalanul, kivágódik a menza ajtaja és valami három kiló vakolatos liba és két utánfutója robog be rajta, dühtől fortyogva. Ajjaj, itt baj lesz, felém közelítenek, valami szemüveges gyíkot menet közben fel is löknek. Na ez érdekes lesz! Felkészülök a műsorra. Elém érnek, én kiveszem a fülest, megfontolt, lassú mozdulattal,de a befejezést már nem várja meg és teljes erejéből felpofoz! Nem fáj, csak nem értem.

-Ööö...Laura?!-kérdezem értetlen arcot vágva, mint abban a csoki reklámban.

-A nevem Panna, te seggfej!-visítja a képembe nyávogós hangon.

-Ahhha...és mit szeretnél?-kérdezem, mintha nem tudnám pontosan. Tegnap dobtam a csajt sms-ben, nyilván azért van kiakadva, vagy tudomást szerzett valamelyik másik barátnőmről.

-Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád!-nyávogja és a képembe nyomja a hipi-szupi, rózsaszín hátlapos, vadonat új mobilja képernyőjét-Mi ez?!-visítja.Azt az sms-t mutogatja, amit tegnap éjjel küldtem neki, a szöveg egy rövid, lényegre törő szó: VÉGE.

-Az, drágaságom, hogy meguntalak és szakítok veled!-nem szeretem a hosszú kapcsolatokat, és a lányokért sem szeretek küzdeni. Minek, jóképű vagyok, erős, sportos és gitározom, minden megvan, amit szeretnek a csajok és maguktól is jönnek, csak egy szavamba kerül. Tudják, hogy egy hét után úgyis dobom őket de mégis imádnak. Ez van, én csak kihasználom a lehetőségeimet! Bedugom a fülest a fülembe és elfordulok, vissza a sonkás szendvicsemhez, jelezve, hogy nem kívánom folytatni a beszélgetést. Erre hisztérikusan felsikít, megfordul és kiviharzik a menzáról utánfutói kíséretében. A fülemben meg ismét bömbölni kezd az ismeretlen rock szám.Épp megfogom a szendvicsemet, készülök beleharapni, mikor leül mellém Gábor, az egyetlen barátom,akinek mindent elmondhatok és nem azért lóg velem, hogy népszerű legyen (mivel én természetesen az vagyok).Kiveszem a fülest, ugyanazzal a lassú, megfontolt mozdulattal, mint az előbb és gúnyos mosollyal jelzem felé hogy megzavart.

-Bocsi, hogy megzavartalak, haver! Fú az előbb vágtatott ki innen az egyik csajod őrjöngve. Látnod kellett volna, mérgében fellökött vagy három kukát, majd leüvöltötte a két utánfutóját. Szakadtam a röhögéstől!-meséli lelkesen, majd hirtelen elhallgat és rám néz.-Na álljunk csak meg!Dühöngő csaj, csak nem...!-majd elröhögi magát.

-Felvilágosítalak, hogy csak a volt barátnőm!-na ettől már úgy nevet, hogy leesik a székről és belőlem is kitör a röhögés.

A suliban ezután semmi sem történt, csak átaludtam egy fizikát, meg végig hülyültem egy törit, miközben az a csaj, Panna, vagy hogy is hívják végig sértetten bámult. Most hazafelé tartok, a metrón ülök(Pesten lakom), mint minden nap és a jelenlegi kedvenc számomat hallgatom, a Bastille-tól a Pompeii-t. A hangosbemondó bemondja a megálló nevét, leszállok, mozgólépcsőzök, majd haza sétálok. Csak az egyetemista nővérem van otthon, Mesi.

-Szia Mesi!-kiabálok, mivel valószínűleg a szobájában készül a vizsgáira.

-Szia öcsi!-szól kedvesen, majd folytatja-Anyuék ma sokáig dolgoznak, szóval én vagyok a főnök.

-Igenis kapitány! Azt teszem, amit parancsolsz.-kedvesen felnevet.

-Írd meg a leckéidet, vacsorázz meg, fürödj és utána netezhetsz egy kicsit, de tízkor alvás!-mondja.

-Rendben!-azzal felmegyek a szobámba, befejezve a beszélgetést. Méghogy tanulni?! Eszem ágában sincs. Holnap biosz tz-t írunk, de majd kipuskázom, mint mindig, sosem bukok le. Inkább előveszem a gitáromat és játszom egy kicsit. Úgy egy órát gitározom, aztán felnézek a facebookra. Nagy meglepetésemre felugrik egy üzenet, Panna írta (megjegyeztem a nevét). Nem mintha nagyon érdekelne, de azért kíváncsiságból rákattintok. Az üzenet a következő: Kedves Máté! Nélküled nincs értelme az életemnek! Végzek magammal....

Remélem izgalmasra sikerült és várjátok a folytatást.:)