4.Fejezet

Mivel ilyen későn jött az előző rész és most egy kis levegőt tudok venni a kutyák és a lovak között, itt a kövi rész. Ehhez a fejezethez a The Proclaimers számát választottam, hiszen ez a Marshall-os szám és én sem tudom kiverni a fejemből, meg írás közben is ezt hallgattam.:D Szóval jön az I'm Gonna Be: https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=eSrbFUCoAp0#at=15
Jó olvasást és élvezzétek a zenét!:)

4.Fejezet
Milyen szép is az élet, mikor egy vakolatos cicababa készül kinyírni. De hát én kerestem a bajt. Ha már elkezdtem, nem hagyom abba. Remélem Gábor elővette a telóját, hogy levideózza. Szakadni fogunk a röhögéstől!Na szóval vissza a valóságba a gondolataimból. Közeledik felém, mint egy veszett róka. Talán habzik is a szája?! Vagy csak a képzeletem hiteti el velem, hogy valósághűbb legyen ez a hasonlat? Akárhogy is van, ez megveszett. És támadni készül. Soha ne simogass meg olyan rókát, ami magától jön hozzád, mert megharap! Mondjuk én mindig ezt teszem, de nem harapnak meg, nem hagyom. Itt csak én lehetek az, aki megszivat másokat. Nyilván látta a képet, azért paprikázta fel magát. Mindjárt ide ér. Mindenesetre én nyugodtan kortyolok egyet a Mr. Kockahas feliratú coca colámból. Ez igaz is rám. Itt van a hurrikán, mármint a csaj. Kikapja a kezemből a colámat és a maradék néhány kortyot az arcomba önti. Meglepett képet vágok. Valaki nagyon kemény. A  menzán minden szem ránk szegeződik. Síri csendben várják a reakciómat.
-Még megittam volna!- jelentem ki tettetett sértettséggel.Erre az összes ott lévő diák egy emberként röhög fel és hangzavar keletkezik. Ettől Panna megzavarodik és egy pillanatra elfelejti a keménységét, de aztán új erőre kap és fújtatva dumálni kezd nekem:
-Nehogy azt hidd, hogy ezt megúszod! Nagyon, de nagyon megbánod, hogy velem kezdtél!
-Állok elébe!-mondom nevetve. Felhúzza magát és tombolni kezd! Őrjöng, üvöltözik, mit sem sejtve arról, hogy most épp ő árt saját magának. Pont ez a hiszti kell nekem ahhoz, hogy lejárassam és ezzel a felvétellel zsarolhassam. Látja, hogy senkit nem érdekel, a hisztije, ezért dühöngve kirohan, utána az egyik csatlósa, a másik megáll mellettem és elém dob egy papírt, majd tovább megy. A cetlin ez áll: Hívj fel! Laura <3 és egy telefon szám. Szép kis barátnő! De engem ez nem izgat. Végül is jó csaj, szóval néhány napig jó lesz. És ez csak még jobban fogja idegesíteni Annát, vagy hogy is hívják. Már nem tudom, de nem is lényeg. Szóval megeszem a szendvicsem és veszek egy újabb colát az automatából. Nyugodtan elfogyasztom, miközben Gábor lehuppan mellém.
-Pont, mint tegnap!-jelenti ki vidáman.
-Jah.-mondom. Most annyira nincs kedvem dumálni, de meghallgatom, mert látom, hogy valamit szeretne mondani.-Felvetted? Nyögd már ki, mit akarsz?
-Felvettem, és honnan veszed, hogy akarok valamit? Egyébként tényleg mondani szeretnék valamit!-jelenti ki türelmetlenül. Tudom, hogy azt szeretné, hogy noszogassam, hogy nyögje már ki, de én ezt megelőzve (és kb 10 percet spórolva) nem válaszolok, csak nézek rá, szemöldök felhúzva.
-Na jó, mondom. Miután kiőrjöngte magát a lökött exed, odajött hozzám, hogy járni akar velem, én meg azt mondtam hogy oké, szóval most járunk. Nem tudom mi ütött belém, csak, hát izé...bocsi-mondja zavartan és kiskutya szemekkel néz rám. Gábor nem olyan, mint én, ő nagyon más. Kevés barátnője volt, de az mind komoly. Tisztára, mint az Így jártam anyátokkalban! Ő Ted Mosby, én meg Barney Stinson. A szárnysegédem. Én mindig segítek neki, ha bejön neki valami csaj. Fura, hogy az a csaj pont vele kezd! Ez a bosszú. Ha azt hiszi, hogy engem egy kicsit is érdekel, hogy kivel kavar, nagyot téved.
-Semmi baj, tesó. Szarok arra a csajra. Sohasem szerettem. csak vigyázz vele.Az az érzésem, hogy csak miattam kavar veled!-mondom neki megnyugtatás ként.
-Nyugi, nekem is ez volt a sejtésem. Szóval este dobom is. Meg nem is szeretem. Nem is értem magam! Rossz hatással vagy rám!-egy röhögéssel le is zárjuk a beszélgetést.
Ma öt órám van csak, szóval már nincs több. Hazamegyek. Az úton semmi nem történik. Csak a szokásos, villamos, metró, séta. Elvileg holnap megyünk el motort venni a 17. szülinapomra és akkor már nem kell többé az unalmas, zsúfolt tömegközlekedést használnom. Amint hazaérek, felrakom a videót a netre és benyomom a tévét. A Comedy Centralra kapcsolok és szerencsére pont himym (How I Met Your Mother= Így jártam anyátokkal) megy. Az a rész, amikor Ted és Marshall mennek Marshall kocsijával és Hopp kutyát játszanak, meg végig ugyanazt a számot hallgatják, ami megakadt a zenelejátszóban. Meg kell keresnem azt a számot. Tíz perc keresés után már meg is van és ezután kb egy órán át hallgatom. Imádom ezt a sorozatot! Gondolataimba merülve eszembe jut, hogy van nálam egy telefonszám. Felhívom és megbeszélek egy randit az utánfutóval (fogalmam sincs, hogy hívják). Este nyolckor találkozunk a Margit szigeten a kolostorromnál. Titokzatos volt. Lassan indulok, mert hét óra van. Letusolok, felöltözök, készülődök. Az  a helyzet, hogy az oda út elég unalmas volt és csak zenét hallgattam, szóval most itt vagyok, sötétedik és fogalmam sincs, hogy mégis miért randizom vele. Közeledik, de nincs egyedül és a fejemben még mindig a himym-es szám jár...

Ui.: Ha esetleg még nem kaptatok volna kedvet a himym-hez (én imádom:)) itt egy kis kedvcsináló:
https://www.youtube.com/watch?v=wk_sjZNeUtg
Igaz, hogy ez hetedik évados, de nekem ez a kedvenc reklámom.:))
I<3Barney Stinson