5.Fejezet

Ismét bocsánat, hogy ilyen későn jön a fejezet. Mint mondtam, nagyon elfoglalt vagyok és az utóbbi napokban nem volt ötletem a folytatáshoz, meg kedvem sem volt. De ma hallottam egy számot, ami megihletett. Írás közben is ezt a számot hallgattam és a kapcsolódik is a fejezethez. Most nem árulok el semmit, hanem szóljon John Newman, Love me again (a cím mindent elárul:)):

5. Fejezet
Nem is értem, miért jöttem el. Legszívesebben hazarohannék. De most már mindegy. Hárman vannak. Három női alak közeledik felém. Lassan kezd összeállni a kép. A telefonszám trükk volt. Tudták, hogy nem tudok ellenállni, ha egy csaj megadja a számát. Hogy nem jöttem rá? Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből. Nem tudom mire számítsak. Meg akarnak verni, vagy mi? Ez érdekes lesz. Mindjárt ideérnek. A lábuk alatt zörögnek a falevelek. Az utcai lámpák kezdenek pislákolni, majd felkapcsolódnak. Így már tisztán látom, hogy Panna és az utánfutók jönnek. Tökéletes sminkben és miniszoknyában, a két utánfutó valamivel az exem mögött lépked. Mindhármuknak csípőn van a jobb keze és valóban szépek, de libák. Azt hiszem a kifutón hiszik magukat, hiszen úgy vonulnak, mintha ott lennének. Na lassan csak ideérnek. Mikor már majdnem itt vannak, Panna megbotlik egy kiálló kőben és hatalmasat esik. A két barátnője egyből odarohan és siránkozva felsegítik. Panna feltápászkodik és megigazítja a szoknyáját és mintha mi sem történne elém lép. Én nevetni kezdek ezt a jelenetet látva és várom mit akarnak. Türelmetlenül nézek rá, de mégis elbűvölően.Nagy levegőt vesz, mintha valami halálhírt kéne közölnie és kezdi:
-Fejezzük ezt be!
-Nem egészen értem, mire gondolsz?-és értetlen képet vágok.
-Hát erre a mi kis játékunkra!-még mindig értetlen képet vágok, de most valahogy egészen normális. Nem az a nyávogós liba. Tetszik ez az énje.Az arckifejezésemet látva folytatja-Ez a kép,meg a videó...
-Ja, hogy az! Nem nevezném azt játéknak, inkább a te hisztid!
-Ne mondd ezt! Átgondoltam a dolgokat és abba kéne hagynunk. Ez nem fog működni köztünk, én már látom. Sajnálom. Én szerettelek, de te kihasználtál! Azt hittem, hogy értem megváltozol.Tévedtem.-fejezi be. Kezd tetszeni. Egyre jobban. Nagyon csinos és elbűvölő ebben a félhomályban és nem is olyan hisztis liba mint hittem. Talán ő az a lány akiért megéri megváltozni? Bizonytalan vagyok. Nem voltam még az, mióta az eszemet tudom. Mindig magabiztos és határozott voltam. Azt hittem befejezte, de folytatja:
-Most miért nem válaszolsz? Azt várod, hogy könyörögjek? Hát nem fogok! Felnyitottad a szemem! Nem kell nekem harcolnom egy fiúért! Ha valaki szeret, majd harcol értem! Te ezek szerint sosem szerettél. Megfogok változni. Csúnya dolgokat műveltem veled, de fele annyit sem, mint te velem. Ne haragudj rám ezekért!-nem értem mi ez a hirtelen változás. A meglepetéstől nem tudok megszólalni sem csak annyit nyögök ki, hogy:
-Hú! Most megleptél!
-Ez minden, amit ki tudsz nyögni?!-kérdezi gúnyosan-Tudod, én még sohasem voltam ilyen őszinte senkivel!
Mi a franc van velem? Kezdem kedvelni a csajt! Ki kell vernem az ilyen gondolatokat a fejemből! Eszembe jut, hogy Gábor vajon dobta e már. Hülyeség lenne most megkérdezni. Valahogy nem illik ide. Idiótának nézne, de valamilyen érthetetlen oknál fogva mégis megkérdezem:
-Gábor dobott már?-mi, hogy lehetek ilyen őrült? Magamat szidom és ő is értetlen képet vág!
-Hogy lehetsz ilyen bunkó? Ha tudni akarod, tisztáztam vele, hogy csak miattad volt. És én azt hittem, hogy ezek után majd minden megváltozik és te is. Hülye voltam.
Nézem a vizet. Erre most nem tudok mit mondani. Mondjam azt, hogy igaza van? Nem, de így van. Besötétedett. A hold halványan megvilágítja a csillogó Dunát. Enyhe szél támad. Nézem a vízben fodrozódó apró hullámokat. Már szinte el is felejtem, hogy ott vannak. Ekkor valami csobban a vízben. Odakapom a fejem. Csak egy hal volt. Mi más lett volna. Mikor vissza nézek a lányok megfordulnak és néhány lépést haladnak. Már tudom mit szeretnék. Elszántam magam.
-Panna!-kiáltom. Megfordul. Egy lépést közelítek. Megállok és tétovázok egy kicsit. Ha már elkezdtem, nem hagyom abba. Elszántam magam! Közelebb lépek. Ő is közelít. Sietek felé. Odaérek elé. Megtorpanok. Meg kell tennem. Megteszem. És megcsókolom. Forró, szenvedélyes csók ez. Nem olyan, mint a többi. Nem csókoltam még így senkit. Hosszú és mély. A barátnői elképedten figyelik a jelenetet. Vége. Nem értem magam. A pillanat hevében így szólok:
-Képes vagy újra szeretni engem?