10.Fejezet

Hát, ez a nap is eljött. Drága főhősünk életében nagy változás történik. Itt az ideje, hogy búcsút vegyünk a régi Mátétól! Viszlát régi Máté! Hüpp,hüpp!:) Na szóval nem mondok semmi pontosat, de ez az a fejezet az, amiben elkezdődik a történet fordulópontja. Nem véletlenül Sorsmetró a cím. Na, nem is rabolom tovább drága időtöket, ehhez a részhez egy Ed Sheeran számot választottam, mert ez Mesi kedvenc száma, és ennek a címe, Give me love. Szóval Máté kap szerelmet! Itt a szám! Jó olvasást!:)

10.Fejezet
-Bocsi, de most nincs itthon. Gyertek vissza később.-hallom Mesi hangját.Bezárja az ajtót és hallom, hogy bejön a nappaliba.-Újabb lány csapat.-jelenti ki-Azt hiszem csinálnod kéne egy fan klubbot.-mondja nevetve.
-Felveszlek titkárnőnek.-mondom neki álmosan. Na én ma már nem fogok aludni, ezt látom. Sikerült felébrednem. El kéne menni valahova. Megsétáltatom Bodzát. Hova menjek? Elindulok és majd kitalálom. Na akkor most fel kéne kelni. Ááá, olyan nehéz és olyan jó itt feküdni. Nagy nehezen mégis felülök. Felállok és felmegyek a szobámba. Óvatosan nyomom le a kilincset, és belépek. Minden a helyén van. Mintha semmi sem történt volna itt. Na akkor felöltözök. Hosszú csőfarmert veszek és kapucnis pulcsit. Májushoz képest elég hűvös van odakint. Na akkor le a lépcsőn és irány a  nagy világ. Felrakom a pórázt kiskutyámra és kinyitom az ajtót. Ettől teljesen izgalomba jön, ugrál, ugat és csóválja a farkát. Kilépek és bekiabálok:
-Elmentem kutyát sétáltatni, ha már aludni nem tudok. Majd jövök.-válaszként csak annyit mond, hogy Oké.  Na akkor indulás. délután három körül van. Ahogy haladok a metró felé, egyre több nevetgélő iskolás csoport jön velem szembe. Kitaláltam, hogy a Margit szigetre megyek. Szeretem azt a helyet. Csendes és nyugodt. Lassan a metróhoz érek. Kilyukasztom mindkettőnk jegyét és ölbe kapom kiskutyámat. Elhaladok a mogorva ellenőrök előtt és rálépek a mozgólépcsőre. Elég sokáig tart. Fülemben a fülesem. A nővérem kedvenc száma megy, egy Ed Sheeran szám. Ő rakta rá a telómra, hogy hallgassam meg. Elmosolyodok. Lelépek a mozgólépcsőről. Ott várok néhány percig, majd nagy szél támad és ebből tudom, hogy jön a metró. Közelebb lépek a biztonsági sávhoz. És beszáguld a metró. A hátsó kocsikhoz sietek, mert ott nincs akkora tömeg. Kinyílik az ajtó. Még mindig az a szám megy. Felszállok. Ölemben a drága kiskutyám liheg. Körülnézek, alig van valaki ebben a kocsiban. Kiszemelek egy  szimpatikus helyet. A leghátsó ülés. Tökéletes. Senki sem ül ott. Odasétálok. Elindul a metró, így egy kicsit megbillenek, de sikerül eljutnom a helyemig. És leülök. A következő megállóhely felé száguldunk. Nem annyira szeretek metrózni, az egyik filmben, a Képletben elég nagy metró katasztrófa történt. Szorongás önt el, amikor a metrón kell utaznom. Nyomasztó az a tudat, hogy a föld alatt vagyok. Nem félek, csak nem szeretem. Nem kell már sokáig bírnom. Most lesz a szülinapom és kapok egy robogót és kihajíthatom a metró jegyeimet. De addig még marad ez. Bodza egy kicsit ficánkol. Furcsa, hogy nem gondolok annyit anyára. Kicsit megtörtek az események, de már vége van az egésznek. Végül is jól jöttem ki az egészből. Én lettem a szegény, akit sajnálni kell. Mennyi csajjal fogok én összejönni! A hangosbemondó bemondja a következő megállót. A száguldó jármű kezd lassítani, mígnem teljesen lelassul és megáll. Kinyílnak az ajtók. Hatalmas tömeg zúdul be rajta. Alig marad szabad hely, csak mellettem. Mikor már mindenki felszállt és záródnak az  ajtók egy lány ugrik fel a kocsira. Egy kisebb szívrohamot kapok. Gyönyörű. Nem olyan mint a többi lány. Egy fehér, térdig érő ruha van rajta és virágos cipő. Hosszú barna haja könnyedén omlik a vállára. Sötétbarna szeméből kedvesség árad. Füles van a fülében. Nem tudom, hogy létezik e első látásra szerelem, de ha igen, akkor ez az. Nem is ismerem, miket beszélek? Nagyon csinos, meg kell hagyni. Érte meg tudnék változni. Mi a francot gondolok én? Hülye vagyok. Felém közeledik. Nagyot dobban a szívem. Kiszemelte a mellettem lévő helyet. Ideér és leül. Furcsa bizsergés önt el. A metró tovább száguld. Majd hirtelen megáll. Nincs is megálló. Akkor miért állunk. A hangos bemondó felvilágosít, hogy  műszaki hiba miatt egy órát állunk. De jó! Ha jobban belegondolok, ez egy esély. Egy lehetőség, hogy megismerjem ezt a lányt. Nem hiszek a sorsban, de azt hiszem, hogy ez az ő műve...