9.Fejezet

Ez a fejezet most nem lett olyan érdekes és nem is lett hosszú, de azért remélem, hogy tetszeni fog!:) A mai napon, a fejezet írása közben rájöttem, hogy berozsdásodtam. Rengeteget kellett javítanom ezen a fejezeten a szokásos visszaolvasás közben. Ez elszomorít.:( Na mindegy, az élet megy tovább. Nem igaz?:) A mai részhez egy Bruno Mars  számot választottam, mert Máté csak aludni szeretett volna és lusta napja volt.Jó olvasást!:)

9.Fejezet
-Szóval, Máté. Van ötleted, hogy Panna miért támadt rád?-kezdi a kérdéseket az egyik, a fiatalabb. Olyan 25 év körüli lehet.Próbál kedves lenni, de látom rajta, hogy szeretne ő is minél hamarabb túl lenni ezen a beszélgetésen.Kortyolok egyet a kakaómból és kelletlenül válaszolok neki.
-Nincs ötletem, pontosan tudom.-na erre érdekes képet vág. Úgy döntök, hogy mindent elmondok, nincs értelme hazudni. Nem szégyellem amit tettem.-Azért volt, mert ejtettem.-vetem oda fél vállról. Na ezen nagyot néz mind a kettő. Legszívesebben röhögnék az arckifejezésüket látva, de nem teszem, hiszen ez most komoly dolog. Asszem. Még egy nagy korty és a bögrém már üres. Lerakom a földre, a kanapé mellé. Látom, hogy szeretnék ha bővebben kifejteném, ezért mesélni kezdek. Mindent. Az sms-től kezdve a szigetig, mindent. Az idősebb, negyven év körüli kopasz serényen jegyzetel. Füstöl a papír a tolla alatt. Mikor befejezem a mesémet, még néhány kérdést feltesznek, majd a fiatalabb így szól:
-Köszönjük, hogy ilyen őszintén elmondtál mindent! Nem jellemző ez a te korosztályodra.-mondja ezt egy szerinte bájos mosoly kíséretében, ami szerintem visszataszító.Felállnak.Épp menni készülnek, de én még kérdezek valamit:
-Mi lesz Pannával?-nem mintha fontos lenne, de azért kíváncsi vagyok.
-A lányt jelenleg pszihiátrián kezelik.-válaszol kedvesen. Kb erre számítottam. Megfordulnak és kimennek. A zajok alapján Mesi kiengedte őket. Elmentek. Na végre. Már azt hittem, itt éjszakáznak. Végre újra alhatok. Nyújtózok egy jó nagyot és hasra fordulok. Az arcomat a párnába fúrom. Színes csíkos párna. Anya választotta. Nincs kedvem gondolkozni. Magamra húzom a piros kockás takarót (ez apa választása) és már alszom is. Illetve nem. Eszembe jut, hogy még nem is voltam a szobámban azóta. Most ez hogy jutott eszembe? Ááá. Én csak aludni szeretnék. Ismét kezdek elaludni. Már félálomban vagyok, mikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Le szarom, én akkor is alszok. Na ne. A nappaliba jönnek. Én csak azért is még mélyebbre fúrom a fejem a párnába.Többen vannak. Magassarkúk kopognak a padlón. Úgy látszik, én ma már nem alszom.
-Tűnés!-Szólok morcosan és nem túl kedvesen.
-Ne haragudjatok, most mentek el a rendőrök és még ma alig aludt.-magyarázkodik nővérkém a kedves hangján. Na jó, csak miatta beszélek velük egy kicsit. Szerintem az utánfutók azok. Nagy nehezen kihúzom a fejem a párnából. Egy elbűvölő mosollyal nézek rájuk, de nem ketten vannak, hanem vagy húszan. Meglepődtem, de ők is mert meg sem tudnak szólalni. Nem hitték, hogy ébredés után is ilyen lélegzetelállító vagyok. Kócos a hajam és az izmos felsőtestemről lejött a takaró ahogy felültem. Na elég volt a bámulásból.
-Sziasztok!-töröm meg a csendet. Ettől észbe kapnak és a "vezérük" elkezd mesélni. Hogy milyen uncsi volt a töri(ja igen, ma szerda van, de egész héten nem kell bemennem suliba), meg hogy mindenki rólunk beszél, bla bla bla. Csupa ilyen érdekes dolgokról dumálnak nekem. Nagyon érdekel. Talán bele is aludtam. Na mindegy. Szerencsére két óra(!) fecsegés után végre elhúznak. Búcsúzásként mindannyian adnak egy-egy puszit. Mesi ezt a jelenetet nevetve figyeli az ajtóból és amikor elmennek leül hozzám.
-Én is adjak egy puszit?-kérdi nevetve.
-Nem kösz. Örülök, hogy nem kell tovább hallgatnom a fecsegésüket. Ha legközelebb jönnek, inkább mondd, hogy meghaltam.-nem mond semmit, csak mosolyogva néz rám és kimegy a szobából. Kanapé, édes kanapé. Végre ismét alhatok. Már senki nem zavarhat. Én akkor is aludni fogok. Pillanatnyilag ez az egyetlen dolog, amire vágyom. Eltelik öt perc és még senki nem zavart meg. Na most már nyugalom van. Felkészülök a jól megérdemelt pihenésre, mikor valaki csönget. Ilyen nincs, az ember már nem is alhat nyugodtan...